We are searching data for your request:
Upon completion, a link will appear to access the found materials.
Alamizsna és a kora középkori társadalmak megalakulása, Kr. E. 700-1025
Írta: Eric Shuler
PhD-értekezés, Notre Dame Egyetem (2010)
Kivonat: Ez a disszertáció kivizsgálja a királyok és a közemberek által egyaránt gyakorolt magatartást: jótékonyság a szegényeknek, vagy az akkor kedvelt kifejezés átvétele esetén az alamizsna (eleemosina). A kora középkori Angliára és Franciaországra terjed ki. Ez a munka két érvet hoz fel, egyet a folytonosság és a változás mellett. A kora középkori keresztények magukévá tették az alamizsna késő antik örökségét, és ezt a személyes és intézményi szeretet kifinomult és robusztus rendszerévé erősítették. Mindazonáltal a kora középkori jótékonyság a gazdasági körülmények, és különösen a karoling és az angolszász keresztényesítési programok fényében alakította ki sajátos jellegét. Megkülönböztető aspektusa a szegény befogadók közötti diszkrimináció gondolatának elutasítása és az egyetemes adományozás erőteljes törekvése volt.
A dolgozat három részre oszlik. Az első rész felvázolja az alamizsna helyét a középkori kereszténységben. Az alamizsnát kegyelemként határozták meg, és ennek belső méretei (a szeretetet is beleértve) kulcsfontosságúak voltak. A szeretet teológiája az Isten, az ajándékozó és a befogadó közötti kapcsolatok háromszöge körül forog; ezeket a kapcsolatokat a legjobban az ajándékcserére vonatkozó antropológiai ismeretek fényében lehet megérteni. Ez a teológia abban különbözött patrisztikus gyökereitől, hogy hangsúlyt fektetett arra, hogy Krisztus közvetlenül kapja az alamizsnát anélkül, hogy a bűnösnek bármit is tennie kellene, valamint beépítette a magán bűnbánatot és a purgatóriumot.
A második rész az alamizsna gyakorlását írja le. Az év liturgikus és mezőgazdasági ciklusai, valamint a válság vagy a halál idején jártak körül. A társadalom minden csoportja változó mértékben adott adatot, bár volt némi ellenállás, különösen a vendéglátással kapcsolatban. Az egyház jelentős szerepet játszott a jótékonyság intézményes ellátásában a kórházak, az érettségi, a vidéki egyházak és a tized révén.
A harmadik rész a társadalom felé fordul. A legtöbb ember valamilyen értelemben „szegény” volt, és sokan szembesültek azzal a lehetőséggel, hogy valamikor jótékonyságra van szükségük. Az elit és a szegények közötti társadalmi tárgyalásként Marco van Leeuwen jótékonysági modelljét felhasználva az utolsó fejezet azt elemzi, hogy pontosan mit nyertek mindkét fél a jótékonyságból. A hierarchia befolyásos volt, de a kora középkori vallási elfoglaltságok és a közösségteremtés lendülete még meghatározóbb volt az eleemosynary interakciók kialakításában.
