We are searching data for your request:
Upon completion, a link will appear to access the found materials.
Az angolszász kéziratok felhasználása, c. 1066-1200
Írta: Mark Faulkner
DPhil, Oxfordi Egyetem, 2008
Kivonat: Ez a tézis az angolszász kéziratok felhasználását vizsgálja a normann hódítást közvetlenül követő 150 évben. Azáltal, hogy a kéziratokban nyilvánvaló leggyakoribb felhasználási módokra összpontosít, feltárja, hogy az olvasók miként léptek kölcsönhatásba a könyvekkel. A kéziratokat kulturális műtárgyként is kezeli, amelyeken keresztül megfigyelhető a honfoglalás irodalmi és társadalmi következményei.
A Bevezetés összefoglalja az átmeneti időszak irodalmi kultúrájának jelenlegi megértését. A „megsemmisítés és megőrzés” című II. Fejezet azt állítja, hogy a normann elitek megsemmisítették az angolszász kéziratokat; igazolva ezeket az állításokat, megvizsgálja a kéziratok elvesztésének körülményeit, és meghatározza, hogy az olvasók hogyan értékelték a honfoglalás előtti könyvek tartalmát.
A „Honfoglalás előtti kéziratok mozgása” című III. Fejezet a honfoglalás előtti kéziratok 1066 utáni kölcsönzését, cseréjét és értékesítését vizsgálja. A „Honfoglalás előtti kéziratok frissítése” című IV. Fejezet azokat a nehézségeket tárgyalja, amelyekkel a normann olvasók találkoztak az előzetes Honfoglalási könyvek, beleértve a forgatókönyvet, a rövidítést, a helyesírást és a szöveges szerkesztést, és megvizsgálja, hogyan lehetne modernizálni ezeket a technikai jellemzőket. A liturgikus könyvek, krónikák és karikatúrák gyakorlati korszerűsítését is vizsgálja.
Az V. fejezet, „Glossing and Annotating”, az olvasók reakcióit tárgyalja a honfoglalás előtti kéziratokban található szövegekre, különösen a népies homíliákra és a fordításokra. Azt állítja, hogy a honfoglalás utáni tanterem lényegében háromnyelvű volt, bár a latin lett a lingua franca. A „Nyilvántartás a honfoglalás előtti kéziratokban” című VI. Fejezet a honfoglalás előtti kéziratok - az evangéliumok, liturgikus könyvek és patrisztikus szövegek másolatai - használatát tárja fel az iratok tárházaként.
A VII. Fejezet, „A honfoglalás előtti kéziratok tisztelete” folytatja a honfoglalás előtti könyvek szimbolikus fővárosának ezt a feltárását, megvizsgálva, hogy a normann egyháziak miként támogatták az egyes kéziratok tiszteletét másodlagos emlékekként, és új hagyományokat vezettek be más könyvekkel kapcsolatban. A következtetés két fő kérdésre összpontosítja e tézis megállapításait: a kora középkori olvasási gyakorlatot és az 1066 és 1200 közötti angol irodalmat.
