We are searching data for your request:
Upon completion, a link will appear to access the found materials.
Állatcsontok Anglo-Skandináv Yorkból
Írta: T.O. O’Connor
Angol-skandináv York szempontjai. York régészeteVol. 8: 4 (2004)
Bevezetés: Ez a fejezet áttekintést nyújt a gerinces állatokkal kapcsolatos tudás jelenlegi állásáról Yorkban és környékén az angol-skandináv időszakban. A rendelkezésre álló bizonyítékok túlnyomó többsége a 16-22 Coppergate (AY 15/3) adataiból származik, kisebb mennyiségű adat a város körüli számos ásatásból származik.
A cél nem az adatok részletes leírása, hanem az ezekből az adatokból levezetett információk áttekintése több tematikus címsor alatt. A Coppergate anyagának vizsgálata akkor kezdődött, amikor az ásatás a végéhez közeledett, az 1980-as évek elején. Abban az időben a nagy-britanniai városi állatkertészeti tudásunk csak néhány nagy tanulmányon alapult (pl. Exeter, Maltby 1979; Southampton, Bourdillon és Coy 1980; Baynards kastély, London, Armitage 1977), és alig vagy semmit sem tudtak Anglo- Skandináv tartás. Az eltelt 30 év alatt számos jelentős összeállítás jelent meg a 8. és a 15. századi városi összefüggésekből Észak-Európában (pl. Birka, Ericson et al. 1988; Ribe, Hatting 1991; Waterford, McCormick 1997; Lubeck, Rheingans és Reichstein 1991; Compiegne, Yvinec 1997). Ezzel az egyre növekvő információval némi hangsúlyeltolódás következett az olyan adatoktól, mint a különböző taxonok relatív bősége és az időbeli változások, a kínálat és a kínálat tematikusabb kérdéseire, valamint az állati csontok értékére a városok és a hozzájuk kapcsolódó társulások megjelenésével kapcsolatos megbeszélések során. társadalmi struktúrák (pl. Bourdillon 1984; O'Connor 1994; Crabtree 1990).
Ezért ez az áttekintés áttekinti a korábban közzétett anyagokat, és további adatokat foglal magában a York egészéről származó bizonyítékok szintézisében és a regionális összehasonlításokban. A gyakorlati módszerekről itt nem foglalkozunk hosszan: azokat helyenként részletezzük az AY 15 / 1-5 megfelelő fasciculesében, és áttekintjük az AY 19/2 dokumentumban.
