We are searching data for your request:
Upon completion, a link will appear to access the found materials.
Grönland helye a középkori izlandi Saga elbeszélésben
Írta: Jonathan Grove
Észak-atlanti folyóirat, 2. különkiadás (2009)
Kivonat: Ez a tanulmány a skandináv grönlandi beszámolókat vizsgálja a középkori izlandi ságákban, a vínlandi ságák mellett elnézve, hogy megvizsgálja a grönlandi környezet alkalmazási módjait a „poszt-klasszikus” saga-hagyományban és más szövegekben. Ezeknek a meséknek a stílusa és tartalma az idők folyamán változó volt, de bizonyos konvencionális minták megismétlődése azt jelzi, hogy a grönlandi történetek fontos tematikus folytonosságokat tartottak fenn az izlandi saga közönség számára. Az izlandi írók már a 12. századtól periférikus térként határozták meg Grönlandot a skandináv világban, amely Izlandhoz kapcsolódott, de markánsan elkülönült és távoli.
Ez a marginalizáció nyilvánvaló a vinlandi sagákban, és tovább fejlődött a poszt-klasszikus hagyományban, amely Grönlandot száműzetéssé tette, ahol az izlandi hősöket rendkívüli nehézségek próbálták ki a településeken és a vadonban. Az izlandi írók és közönség aggodalmait testesítve ezek az írások kevéssé mesélnek a skandináv grönlandi történelmi realitásokról; de azt mutatják, hogy a földrajzi és történelmi tudomány részleteit miként szublimálták és alakították át az izlandi narratív hagyomány.
Bevezetés: A Íslendingasögur (Izlandiak sagái) és a kapcsolódó rövidebb elbeszélések, vagy þættir, a középkori Izlandon komponált számos mese és epizód Grönlandon játszódik a késő viking korban. Ezek a történetek számos észrevételt és bizonytalanságot foglalnak magukba a skandináv grönlandi élettel kapcsolatban, ideértve a telep különleges környezeti és gazdasági körülményeit, a települések és a központi helyszínek elhelyezkedését, valamint a külkereskedelem és Norvégiával való kapcsolatok fontosságát. A szövegek többnyire a 13. és a 14. században készültek, és bár részben azokra a szóbeli hagyományokra építenek, amelyek bizonyos esetekben már a 10. és 11. században keletkezhetnek, nem jelentenek elsődleges forrásokat Grönland kora történetéhez; még nem kompenzálják a grönlandi kontextusból származó egyenértékű szövegmaradványok hiányát.
Ezeknek a történeteknek az elképzelése határozottan izlandi, és modern szempontból tartalmuk nagy része legjobb esetben is történeti. A Íslendingasögur beteljesedett és kiterjesztett irodalmi egyezmények, amelyek formalizálták az izlandiak mint különálló nép tapasztalatait és identitását. A bennük kialakult földrajzi helyzetek nem a fizikai és a történelmi valóság problémamentes ábrázolása, hanem ideológiai konstrukciók, amelyek a narratív elrendezések halmazában asszimilálják a lokalitás és a térbeli viszonyok hierarchikus felfogását. Az izlandi nemzetközösség alakuló időszakában a grönlandi tevékenységek áltörténeti és groteszk beszámolói megjelölik Izland stilizált fogalmi világának és az izlandi identitásnak a határait a sagairodalomban. Az izlandi középkori narratív szövegekben a grönlandi viszonyok kezelésének vizsgálatával megállapíthatjuk, hogy ennek a történelmileg marginális társadalomnak az ötletes írásai miként testesítik meg az észak-atlanti középkori világ középpontjában álló saját észlelt helyét.
Lásd még: Vikingek Grönlandon
Felső kép: Egy skandináv épület romjai Grönlandon - Fotó: Wikimedia Commons
