Cikkek

Harold Williams

Harold Williams


We are searching data for your request:

Forums and discussions:
Manuals and reference books:
Data from registers:
Wait the end of the search in all databases.
Upon completion, a link will appear to access the found materials.

Harold Williams, egy nonkonformista miniszter fia Angliából, 1876. április 6 -án született Aucklandben, Új -Zélandon. Apja szerkesztette a Methodist Times -t is. Rendkívül intelligens tanuló, kiváló nyelvész volt, és azt mondták, hogy végül huszonöt nyelven tud beszélni.

Miután röviden az Aucklandi Egyetemen tanult, belépett a Metodista Minisztériumba. Lev Tolsztoj írásaitól ihletve vegetáriánus, pacifista, szocialista lett, és a "keresztény anarchizmus tanának" híve volt. Eugene Grayland azzal érvelt: "Lelkészi felettesei bizalmatlanok nézeteivel szemben, és helytelenítették a könyvtárában található néhány heterodox könyvet, érintve az evolúciót és az efféle dolgokat."

1900 -ban elhagyta Új -Zélandot, és a müncheni egyetemre ment, ahol filológiát, etnológiát, filozófiát, történelmet és irodalmat tanult. Részidőben angolul tanított, és doktorált. nyelvekben 1903. Williams szintén újságíróként kezdett dolgozni Az idők. Dolgozott a Manchester Guardian és a Reggeli poszt Oroszországban. Míg az országban találkozott Ariadna Tyrkovával, a Duma Alkotmányos Demokrata Pártjának tagjával. A pár 1906 -ban házasodott össze.

Újságírói munkája mellett Williams is írt Az oroszok Oroszországa (1914). H. G. Wells azzal érvelt Napi hírek"" Ragyogó fejezetek sorozatában Williams doktor olyan teljes és kiegyensúlyozott beszámolót adott a mai Oroszországról, mint bárki kívánhatná ... Folytathatnám, ülve a könyv felett, és írva erről napokig ... ez a legstimulálóbb könyv a nemzetközi kapcsolatokról és az állam fizikai és szellemi lényéről, amelyet sok éven át az angol olvasó elé állítottak. "

Williams 1914 -ben találkozott Arthur Ransome -val. Ransome később megjegyezte: "Ő (Williams) ajtókat nyitott előttem, amelyekben évekig találhattam magamnak ... többet köszönhetek neki, mint amennyit el tudok mondani." A bemutatott emberek között volt Sir George Buchanan, Bernard Pares, Paul Milyukov és Peter Struve. Roland Chambers szerint a szerző Az utolsó angol: Arthur Ransome kettős élete (2009): Williams nagy hatással volt Ransome -ra: "Félénk, nagylelkű férfi, néhány évvel idősebb nála, pedagógiai sorozattal és lefegyverző dadogással. Ransome profitált Williams orosz történelem enciklopédikus ismereteiből, újságírói kapcsolataiból és barátság Williams feleségével, Ariadna Tyrkovával, az orosz parlamentbe, vagy az Állami Dumába megválasztott első női képviselővel, és az alkotmányos reform szenvedélyes szószólója. Williams társaságában Ransome nemcsak politikáról, hanem filozófiáról, történelemről és irodalomról is tárgyalt. tanácsot adott minden témában, és csodálkozva hallgatta, ahogy az akkor Oroszországban használt negyvenkét nyelv bármelyikén beszélt. "

Az első világháború kitörésekor a Napi krónika. A politikai helyzet ismereteit nagyra értékelték, és George Buchanan, az oroszországi orosz nagykövet és Bernard Pares, az orosz hadsereg brit katonai megfigyelője nem hivatalos tanácsadója lett. Figyelmeztette őket, hogy az elégedetlenség növekszik, és veszélyt jelent, hogy a nép fellázad II. Miklós cár ellen.

1917 februárjában ezt írta: "Itt minden figyelem az élelmiszerkérdésre összpontosul, ami pillanatnyilag érthetetlenné vált. A péküzletek előtti hosszú sorok már régóta a város életének normális jellemzői. A szürke kenyeret ma már értékesítik fehér helyett, és a süteményeket nem sütik. Tömegek kóborolnak az utcákon, főleg nők és fiúk, munkásokkal. Az itt -ott betört ablakok és néhány péküzlet kirabolt. De összességében a tömeg feltűnően jó hangulatúak, és jelenleg felvidítják az utcán járőröző csapatokat. "

Williams interjút készített Alexander Kerenskyvel 1917 márciusában: "Kerensky egy harmincas évei elején járó fiatalember, közepes magasságú, enyhe hajlamú, gyors, éber mozgással, barnás hajjal, egyenesen felcsiszolt hajjal, széles homlokkal, éles orra és ragyogó, éles szeme, az alvás hiánya miatt bizonyos puffadtsággal a szemhéjakon, és sápadt, ideges arccal, amely élesen az állához nyúlik. Teljesen olyan ember volt, aki képes uralni a tömegeket. szürke, meglehetősen kopott öltönyben, ceruzával a mellkasa zsebéből. Nagyon kellemes mosollyal üdvözölt minket, magatartása pedig maga az egyszerűség. Bevezetett minket a dolgozószobájába, és ott beszélgettünk egy órát. alaposan megvitatta a helyzetet, és az a benyomásom támadt, hogy Kerenszkij nemcsak meggyőzött és lelkes demokrata, aki kész feláldozni az életét, ha szükség van a demokráciára - amit már ismert ismereteim alapján is tudtam -, de világos, széles körű felfogása volt nehézségei és veszélyei a helyzetet, és találkozni készült velük. "

Williams üdvözölte II. Miklós megbuktatását: "Csodálatos dolog látni a szabadság születését. A szabadsággal együtt jön a testvériség, és Petrogradban ma testvéri érzés áramlik. Mindenütt, ahol az utcán látja. A villamosok nem mégis futnak, és az emberek belefáradtak a végtelen gyaloglásba. Most azonban az a szokás, hogy tökéletes idegenekkel osztja meg a taxit. A rendőrség elment, de a fegyelem csodálatos. Mindenki osztja a fegyelem és a rend fenntartásának feladatát. Egy önkéntes milícia megalakult, és 7000 fő iratkozott be különleges rendőrnek, többnyire diákok, professzorok és általában a hivatásos osztályok emberei. Ezek, alkalmanként kis katonai járőrök segítségével, irányítják a forgalmat, őrzik a bankokat, gyárakat és kormányzati épületeket, és Biztonság."

Williams elutasította azt az elképzelést, hogy Vlagyimir Lenin fontos szerepet játszhat az ügyekben: "Lenin, a szociáldemokraták szélsőséges frakciójának vezetője hétfőn este érkezett Németország útján. Az ő fellépése, amikor elfogadta a német kormánytól egy svájci passzust. Németországon keresztül heves felháborodást vált ki itt. Tüzet lélegzett, és követeli a béke azonnali és feltétel nélküli következtetéseit, a polgárháborút a hadsereg és a kormány ellen, valamint bosszút Kerensky és Chkheidze ellen, akiket a nemzetközi szocializmus ügyének árulóinak nevez. . A szociáldemokraták tegnapi ülésén halálos csendben fogadták vad beszédét, és nemcsak a mérsékeltebb szociáldemokraták, hanem saját frakciójának tagjai is erőteljesen támadták. Lenin teljesen támogatók nélkül maradt. Az éles visszavágás A tűzgyújtás egészséges jele volt a szocialista szárny gyakorlati érzékenységének növekedésének, valamint a A tartományi munkások és katonák helyetteseinek konferenciája a reményteljes jelzés volt a forradalmi láz elmúlására. "

1917. július 8 -án Alexander Kerensky lett az ideiglenes kormány új vezetője. A Dumában a mérsékelt szocialisták vezetője volt, és a munkásosztály bajnokaként tekintették rá. Williams írta a Napi krónika"Az új kormány összetétele a körülményekhez képest rendkívül mérsékelt. Fennálltak és fennállnak a veszélyek a szélsőségesektől, akik egyszerre akarják Oroszországot szocialista köztársasággá alakítani, és agitáltak a katonák között, de az ész megerősödött. a németek veszélyérzete és az elhúzódó reakcióerők révén.

Williams úgy vélte, hogy a Kornilov -lázadás drámaian megváltoztatta a helyzetet és drámaian növelte a bolsevikok befolyását: "A Kornilov -ügy felerősítette a kölcsönös bizalmatlanságot és befejezte a pusztító munkát. A kormány árnyékos és valószerűtlen, és milyen személyisége tűnt el a A Demokratikus Közgyűlés fenyegetése. Bármilyen hatalom is ismét a szovjetek kezében összpontosul, és mint mindig, amikor a szovjetek a hatalom monopóliumát biztosítják, a bolsevikok befolyása óriási mértékben megnőtt. Kerensky visszatért a főhadiszállásról, de a tekintély csökkent, és sem a jobb, sem a baloldal nem támogatja aktívan. "

Alekszandr Kerenszkij most veszélyben volt, és kénytelen volt megkérni a szovjeteket és a vörös gárdistákat Petrograd védelmére. A bolsevikok, akik ezeket a szervezeteket irányították, egyetértettek ezzel a kéréssel, de Lenin egyértelművé tette, hogy inkább Lavr Kornilov ellen fognak harcolni, mint Kerenszkijért. A bolsevikok néhány napon belül 25 000 fegyveres újoncot vontak be Petrograd védelmére. Míg árkokat ástak és a várost megerősítették, katonák küldöttségeit küldték ki, hogy beszéljenek az előrenyomuló csapatokkal. Találkozókat tartottak, és Kornilov csapatai úgy döntöttek, hogy nem támadják meg Petrográdot. Krymov tábornok öngyilkos lett, Kornilovot pedig letartóztatták és őrizetbe vették.

Leon Trockij és Vlagyimir Lenin most az ideiglenes kormány megbuktatását sürgette. 1917. október 24 -én este parancsot adtak a bolsevikoknak, hogy elfoglalják a vasútállomásokat, a telefonközpontot és az Állami Bankot. Másnap a vörös gárda körülvette a Téli Palotát. Bent volt az ország kabinetjének nagy része, bár Kerenszkijnek sikerült megszöknie a városból. A Téli Palotát kozákok, néhány ifjabb seregtiszt és a Női zászlóalj védte. 21 órakor. az Hajnal és a Péter -Pál erőd tüzet kezdett nyitni a palotára.

A Téli Palota elleni támadások kevés kárt okoztak, de az akció meggyőzte az épületet védők többségét, hogy megadják magukat. A vörös gárdisták Vlagyimir Antonov-Ovseenko vezetésével most beléptek az épületbe, és letartóztatták a kabinet minisztereit. Albert Rhys Williams arról számolt be: "Szörnyű kéj ragadja meg a csőcseléket - a vágyat, amelyet az elragadó szépség a hosszú éhen kopott és régóta tagadott - zsákmányvágyra gerjeszt. Még mi, nézők sem vagyunk immunisak rá. az utolsó visszatartás, és egyetlen szenvedély lángol az ereiben - a zsákmányolás és a zsákmányolás szenvedélye. Szemük erre a kincsesbányára esik, és kezük követi.

1917. október 26-án az Összoroszországi Szovjetunió Kongresszusa összeült, és átadta a hatalmat a Szovjet Népbiztosok Tanácsának. Vlagyimir Lenint választották meg elnöknek, és további kinevezések közé tartozott Leon Trockij (külügy) Alekszej Rykov (belügy), Anatoli Lunacharsky (oktatás), Alexandra Kollontai (szociális ellátás), Felix Dzerzhinsky (belügy), Joszif Sztálin (nemzetiségek), Peter Stuchka (Igazságszolgáltatás) és Vladimir Antonov-Ovseenko (Háború).

1917. novemberében összesen 703 jelöltet választottak az alkotmányozó gyűlésbe. Ide tartoztak a szocialista forradalmárok (299), a bolsevikok (168), a mensevikek (18) és az Alkotmányos Demokrata Párt (17). A bolsevikok keservesen csalódtak az eredményben, mert remélték, hogy ez legitimálja az októberi forradalmat. Amikor megnyílt 1918. január 5 -én, Viktor Csernovot, a szocialista forradalmárok vezetőjét választották elnöknek. Amikor a Közgyűlés nem volt hajlandó támogatni az új szovjet kormány programját, a bolsevikok tiltakozva távoztak. Később aznap Lenin bejelentette, hogy az alkotmányozó gyűlést feloszlatják. Nem sokkal később minden ellenzéki politikai csoportot betiltottak Oroszországban.

Williams írta a Napi krónika"Ha itt élnél, a tested minden csontjában, lelked minden szálában éreznéd annak keserűségét ... Nem mondhatom el neked az összes brutalitást, az ádáz túlzásokat, amelyek Oroszországot rombolják végtől végig és kíméletlenebb, mint bármelyik betörő hadsereg. A borzalmak ránk csapnak - a rablás, a rablás és a gyilkosság legkegyetlenebb formái annak a légkörnek a részévé nőttek, amelyben élünk. Rosszabb, mint a cárizmus ... A bolsevikok nem vallják, hogy bátorítanának bárkit is illúziók a valódi természetükről. Minden ország polgárságával egyenlő megvetéssel bánnak; dicsekednek minden erőszakkal az uralkodó osztályok ellen, megvetik azokat a törvényeket és tisztességtelenségeket, amelyeket hatásosnak tartanak, eltaposják az élet művészetét és finomítását. számukra semmi, ha a nagy felfordulás idején a világ visszaesik a barbárságba. "

Williams és Ariadna Tyrkova most elmenekült az országból. 1921 -ben Wickham Steed, a szerkesztője Az idők, Williams vezető írói pozíciót ajánlott fel. 1922 májusában kinevezték külföldi szerkesztőnek. Ezt a tisztséget 1928. november 18 -i haláláig töltötte be. Ariadna közzétette férje életrajzát, Vidám adakozó, 1935 -ben.

Itt minden figyelem az élelmiszerkérdésre összpontosul, ami pillanatnyilag érthetetlenné vált. De összességében a tömegek feltűnően jó hangulatúak, és jelenleg szurkolnak az utcán járőröző csapatoknak.

Amikor az összes beszélő rekedt és fáradt volt, biztos volt benne, hogy a teljes 140 000 fős petrográdi helyőrség átment a forradalomba. De a tisztek nem voltak velük. Bizonytalanok a kötelességükben, nem voltak hajlandók megszegni a hűségesküket, és csak nagyon keveset tartottak vissza, és mély depresszióban telt a nap, miközben Petrograd örült.

Az új kormány összetétele a körülményekhez képest rendkívül mérsékelt. A szélsőségesek fenyegettek és továbbra is veszélyt jelentenek, akik egyszerre akarják Oroszországot szocialista köztársasággá alakítani, és a katonák között agitáltak, de az értelmet megerősítette a németek és az elhúzódó reakcióerők veszélyérzete. a fölény.

A katonákkal folytatott számtalan tárgyaláson lenyűgözött alapvető ésszerűségük, rend- és fegyelmezettségük. Szabad emberek akarnak lenni, de nagyon határozottan felismerik kötelességüket katonaként. A mérsékeltebb szocialisták, az úgynevezett Plehanov-párt, akik kiállnak a háború mellett, nagyon hasznosak közvetítőként, és amint az új kormány megteremti a helyét, a szélsőségesek befolyása csökkenni fog.

Csodálatos dolog látni a szabadság születését. De most az a szokás, hogy tökéletes idegenekkel osztja meg a taxit.

A rendőrség elment, de a fegyelem csodálatos. Ezek a katonák alkalmi kis járőrei segítségével irányítják a forgalmat, őrzik a bankokat, gyárakat és kormányzati épületeket, és biztosítják a biztonságot.

A katonák teljes szabadságukkal olyan rendérzetet és fegyelmet mutatnak, amely aligha képzelhető el bármely más nemzetben. A forradalom során, amikor a várost valójában több ezer katona irányította, kevés kivételtől eltekintve úgy viselkedtek, mint az alapos úriember. Nem hallottunk hidegvérű gyilkosságról. Csak azok a tisztek vagy rendőrök haltak meg, akik tüzet nyitottak a katonákra. Szinte mindenhol szigorúan tiszteletben tartották a magántulajdont, és a legtöbb esetben a rablást a katonának álcázott bűnözők okozták.

Jó hír érkezik ma este, hogy a szovjetek mérsékelt csoportja felülkerekedik, és a kilátások fényesebbek, mint valaha. Kropotkin herceget (most Brightonban él) és Plekhanovot, a szocialista veterán veteránokat, akik a bajnok háborút, mint védelmi és felszabadítási háborút sürgősen meghívták, hogy térjenek vissza, hogy segítsenek az újjáépítésben.

A múlt heti nevetséges kiáltvány (1. számú rendelet), amelyet a Munkáshelyettesek Tanácsa (a szovjet) nevében adtak ki, felszólítva a katonákat, hogy ne engedelmeskedjenek tisztjeiknek, Kerenszkij élesen provokációnak minősítette. Volt néhány súlyos fegyelmezési zavar, de a miniszter bízik abban, hogy ez a fázis a többi különcséggel együtt hamarosan elmúlik. Kijelentette: "Meggyőződésem, hogy a felszabadítás általános hatása az lesz, hogy óriási felemelést ad a csapatok szellemének, és ezáltal lerövidíti a háborút. Mi a vasfegyelemért vagyunk munkaidőben, de munkaidőn kívül azt akarjuk, hogy a katonák szabad embereknek érezzék magukat. "

A Munkások és Katonák Képviselőinek Tanácsa (a szovjet) ma már több mint ezer tagból álló nehézkes testület, amelyet az összes gyár munkásai és a felkelő ezredek minden egyes csapatának katonái választanak. Ezt a testületet a szocialisták ingadozzák, némelyikük mérsékelt és ésszerű, és felismerik a jelenlegi helyzet minden bonyolultságát, míg mások szélsőségesek, akik alig várják, hogy azonnal érvényesítsék tanításaikat.

Kerensky egy harmincas évei elején járó, közepes magasságú fiatalember, enyhe hajlással, gyors, éber mozdulattal, barnás hajjal, egyenesen felcsiszolva, széles homlokkal, bélelve, éles orral és világos, éles szemekkel. bizonyos puffadtság a szemhéjban az alváshiány miatt, és egy sápadt, ideges arc, amely élesen elvékonyodik az állától. Teljesen olyan ember volt, aki tömegeket tud uralni.

Szürke, meglehetősen kopott öltönybe öltözött, ceruza tűnt elő a zsebéből. Alaposan megbeszéltük a helyzetet, és az a benyomásom támadt, hogy Kerenszkij nem csak meggyőzött és lelkes demokrata, aki kész feláldozni az életét, ha szükség van a demokráciára - ezt már ismertem korábbi ismeretségemből -, de világos, széles körű felfogása volt. a helyzet nehézségeiről és veszélyeiről, és felkészült ezekre.

Lenin, a szociáldemokraták szélső frakciójának vezetője hétfő este érkezett Németország útján. A szociáldemokraták tegnapi ülésén halk csöndben fogadták vad beszédét, és erőteljesen támadták, nemcsak a mérsékeltebb szociáldemokraták, hanem saját frakciójának tagjai is.

Lenin teljesen támogatók nélkül maradt. Az éles visszavágás, amelyet e tűzgyújtónak adtak, egészséges jele volt a szocialista szárny gyakorlati érzékének növekedésének, a tartományi munkások és katonák helyetteseinek konferenciájának általában mérsékelt és ésszerű hangvétele pedig reményteljes jelzés volt a forradalom elmúlására. láz.

A Kornilov -ügy fokozta a kölcsönös bizalmatlanságot és befejezte a pusztítási munkát. Kerensky visszatért a főhadiszállásról, de tekintélye csökkent, és sem a jobb, sem a baloldal nem támogatja aktívan.

Lenin érdekes figura. Abszurd, ha pusztán német ügynöknek tekintjük. Úgy gondolom, hogy céljainak elérése érdekében Lenin hajlandó minden rendelkezésre álló eszközt felhasználni, és ha a németek szívesen adnak pénzt vagy tiszteket, hogy társadalmi forradalmat hajtsanak végre Oroszországban, akkor örömmel fogadják még a szolgálatukat is.

A puszta pénz személyes használatra nem csábíthatna ilyen embert. Teljesen önfejű, nem ismeri a valóságot, nem vesz tudomást arról, amit polgári erkölcsnek tekint, és nem vesz tudomást az azonnali következményekről. Csak a célját látja, a szocializmus teljes és erőszakos létrehozását Oroszországban.

A bolsevikoknak nincs építő erejük, de hatalmas pusztító erejük van. Készíthetnek pusztát, és békének nevezhetik. Végre demoralizálhatják a hadsereget, és éhező, fosztogató bandákká zúzhatják, akik az ország egész területén áramlani fognak, lezárják a vasútvonalakat, a polgári lakosságot éhínségre és a szélsőséges rémületre csökkentik, és farkasként harcolnak zsákmányukért. Amit a béke nevében tehetnek.

A városi felvonulások különböző részeiről, vörös zászlókat hordozva, az Alkotmány feliratával, a központ felé vonultak, és a vörös őrök és tengerészek egyenként lőtték és szétszórták. A Taurida -palota közelében barikádokat emeltek, a tengerészeket és a vörösgárdistákat kényelmes udvarokon helyezték el: a régi rendszerben olyan jól ismert módszereket alkalmazták.

A legtöbb forgatás a Liteiny Prospect -en történt. Az elhunytak és sebesültek száma nyilvánvalóan nem volt nagy, figyelembe véve a felhasznált lőszerek mennyiségét. Az áldozatok és a sebesültek között több munkás és diák, valamint az alkotó egy tagja, Loginov paraszt is volt. A felháborodás heves.

A közgyűlés megnyitásakor a galériák zsúfoltak voltak, főleg bolsevik támogatókkal. Tengerészek és vörös gárdisták, különböző szögben lógó bajonettjeikkel a Ház padlóján álltak. A házelnök tribünjétől jobbra és balra a népbiztosok és asszisztenseik ültek. Lenin ott volt, kopasz, vörös szakállú, alacsony és elég testes. Látszólag jókedvű volt, és vidáman csevegett Krylenkóval (a hadsereg főparancsnoka). Ott volt Lunacharsky és Kollontai asszony, valamint számos sötét fiatalember, akik most a különböző kormányzati szervek élén állnak, és terveket dolgoznak ki az ötvözetlen szocializmus Oroszországra való kivetésére.

Hosszú várakozás után egy SR javasolta, hogy a vezető helyettes, Svetsov kezdje meg az eljárást. A bolsevikok a házban és a galériákban felháborodottan üvöltöttek, dörömböltek az íróasztalokon, és sípokkal és macskaszóval kísérték a hosszú hajú idős úr lassú, nehéz taposását a tribün felé. Svetsov csengetett, de a dudálás folytatódott. A bolsevikok megrázták az öklüket, többen a tribün felé rohantak, két -három egyenruhás fiatalember rátette a kezét Svetsovra, és a verekedés csak akkor szűnt meg, amikor Szverdlov, a bolsevik szovjet végrehajtó bizottság elnöke megjelenése után megjelent. , az öreg úr visszavonult.

Ha itt élnél, a tested minden csontjában, lelked minden szálában éreznéd annak keserűségét ...
Nem mondhatom el nektek az összes brutalitást, a heves túlzásokat, amelyek Oroszországot tönkreteszik a végétől a végéig és kíméletlenebbül, mint bármely betörő hadsereg. Rosszabb, mint a cárizmus ...

A bolsevikok nem vallják, hogy bármiféle illúziót bátorítanak valódi természetükkel kapcsolatban. Semmi számukra, ha a nagy felfordulás idején a világ visszaesik a barbárságba.


Harold a történelemről | Fekete történelem hónap és úttörő afroamerikai orvosok

Mind az amerikai szív hónapját, mind a fekete történelem hónapját februárban ünneplik. Míg az egyik fontos lehetőséget kínál arra, hogy a szív- és érrendszeri betegségekre összpontosítson, a másik ünnepli az afroamerikaiak hozzájárulását a történelem során. A Harold a történelemben e havi részében úgy gondolom, hogy illik a kettőt ötvözni, és néhány úttörő afroamerikai orvosra összpontosítani, akik nagyban hozzájárultak a szív- és érrendszeri ellátás átalakításához és a szív egészségének javításához.

Daniel Hale Williams, orvos (1856-1931): Williams volt az egyik első chicagói afroamerikai orvos, miután 1883-ban elvégezte az északnyugati orvosi iskolát. 1891-ben megalapította a chicagói Provident Hospital and Training School for Nurses-t, amely az első fekete tulajdonú és működtetésű, nem szegregált kórház az Egyesült Államokban. oktatást és képzést biztosított a fekete orvosoknak és ápolóknak. 1893-ban Williams volt az egyik első orvos, aki sikeres nyílt szívműtétet hajtott végre, és a szívburkon műtött, hogy helyreállítsa a mellkason lévő szúrt sebet. Két évvel később megalapította az Országos Orvosszövetséget, mint a fekete orvosok szakmai szervezetét. 1913 -ban alapító tag lett és az első afroamerikai orvos az Amerikai Sebész Kollégiumban.

Fotó: Howard Egyetem

Edward William Hawthorne, MD, PhD, FACC (1920-1986): Hawthorne, a Howard Egyetem professzora és élettani tanszékének vezetője, valamint a Graduate School of Arts and Sciences dékánja úttörő szerepet játszott a nagy állatkutatások kardiovaszkuláris fiziológiában történő felhasználásában, és alapvető vizsgálatokat végzett a szívizom összehúzódásának és a szívizom mechanikájának területén. Országosan elismert szakember volt a szív- és érrendszeri kutatásokban és a magas vérnyomás okaiban.

Fotó: J Natl Med Assoc

John Beauregard Johnson, MD, FACC (1908-1972): 1949 -ben a Howard Egyetem Orvostudományi Tanszékének professzora és vezetője, Johnson úttörő volt az angiocardiográfia és a szívkatéterezés diagnosztikai eszközként történő alkalmazásában. Emellett ő volt az egyik első kardiológus, aki a magas vérnyomás különböző hatásaira összpontosított az afroamerikaiak körében. Johnson az első afroamerikai orvos is, akit az ACC tagjának választottak.

Vivien Theodore Thomas, MD (1910–1985): A középiskola végzettsége nélkül Thomas a szegénység és a rasszizmus fölé emelkedett, és szívsebészeti úttörővé, valamint a műtéti technikák tanárává vált az ország legjelentősebb sebészeinek. Sebésztechnikusként Thomas kifejlesztette a kék baba szindróma kezelésére szolgáló eljárásokat az 1940 -es években. A sebész asszisztense volt Alfred Blalock, orvos, Blalock kísérleti állatlaboratóriumában Vanderbiltben, majd később a Johns Hopkins Egyetemen Baltimore -ban, MD. 1976 -ban tiszteletbeli doktori címet kapott, és a Johns Hopkins Orvostudományi Iskola sebészeti oktatójává nevezték ki.

Daniel D. Savage, MD, PhD, FACC (1944-1990): Savage epidemiológus, kutató és szerző kulcsszerepet játszott a Framingham Heart Study kisebbségi részlegének létrehozásában és működésében. Emellett a bal kamrai hipertrófia, mint a hirtelen szívhalál független kockázati tényezője.

Elijah Saunders, MD, FACC (1935-2015): Saunders szó szerint megírta a könyvet az afroamerikaiak magas vérnyomásáról. Elismerték úttörő betegellátási erőfeszítéseit is, amelyekkel Maryland állam egész templomaiban és fodrászaiban felhívták a figyelmet a magas vérnyomásra.

Edward Sawyer Cooper, orvos: Cooper volt az első afroamerikai, aki 1972 -ben a Pennsylvaniai Egyetem Orvostudományi Karának professzora lett. 1992 -ben megválasztották az Amerikai Szív Szövetség első afroamerikai elnökévé, és ő vezette a tudományos nyilatkozatot készítő íróbizottságot. tovább Szív- és érrendszeri betegségek és stroke az afroamerikai és más faji kisebbségekben.

Charles L. Curry, MD, FACC: Curry, az első afroamerikai, aki kardiológiai képzést kapott a Duke Egyetemen, egyben az első afroamerikai is, aki megkapta az Amerikai Belgyógyászati ​​Testület igazgatósági igazolását. 30 évig a Howard Egyetem kardiológiai igazgatója volt, és ő volt az első afroamerikai, aki tagja volt az ACC kuratóriumának.

Richard Allen Williams, MD, FACC: Williams 1974 -ben alapította a Fekete Kardiológusok Szövetségét, amelynek középpontjában a szív- és érrendszeri betegségek, köztük a stroke megelőzésének és kezelésének előmozdítása állt az afroamerikaiaknál és más kisebbségeknél, valamint az egészségi méltányosság elérése az egyenlőtlenségek kiküszöbölése révén. A 900 oldalas könyvek szerzője is Feketével kapcsolatos betegségek tankönyve 1975 -ben, amely részletesen ismerteti az afroamerikaiakra jellemző egészségügyi állapotokat.

Edith Irby Jones, orvos: 1948-ban felvették az Arkansasi Egyetem Orvostudományi Főiskolájára, Jones volt az első afroamerikai, aki beiratkozott egy teljesen fehér orvosi iskolába Délen. 1959 -ben ő lett az első afroamerikai női rezidens a houstoni Baylor College of Medicine Társult Kórházaiban. 1985 -ben az Országos Orvosszövetség első női elnökévé választották. Éles szószólója volt az egészségügyi különbségek ellen.

Jay Brown, MD, FACC (1944-1994): A New York -i Harlem Kórház kardiológiai főnökeként Brown a Harlem Kórház akut koszorúér -osztályának újjáépítésében részesült. A Heart of Harlem Healthy Heart Program projekt igazgatója volt, és új megközelítéseket dolgozott ki a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére a belvárosi területeken, az egyházi egészségügyi programoktól kezdve az egészséges élelmiszerek népszerűsítéséig az élelmiszerekben és éttermekben.

Kim Allan Williams idősebb, MD, MACC: Williams az ACC első afroamerikai elnöke. Jelenleg James B. Herrick, MD, a szívkutatás professzora és a chicagói Rush Medical College kardiológiai vezetője. A kardiológia elnökeként dolgozott a Wayne Állami Egyetem Orvostudományi Karán Detroitban, ahol elindította a városi kardiológiai kezdeményezést. Kidolgozta a HEART Programot (Segít mindenkinek felmérni a kockázatot ma), hogy megvizsgálja az egyházakat és a közösségi csoportokat a szívbetegségek és a stroke kockázata szempontjából, és fő támogatója volt a szív- és érrendszeri betegségek pusztító hatásainak csökkentésében az afroamerikai közösségben.

Gary H. Gibbons, orvos: Gibbons a Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet igazgatója, amely a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) harmadik legnagyobb intézete. Korábban az Élettani Tanszék elnöke volt, valamint az atlantai Morehouse Orvostudományi Iskola élettani és orvostudományi professzora. Elismerte a kisebbségi lakosság szív- és érrendszeri egészségével kapcsolatos munkáját, és az érbetegségek új mediátorainak felfedezésére összpontosít.

Elizabeth Odilile Ofili, MBBS, MPH, FACC: Ofili országosan és nemzetközileg elismert klinikus tudós, aki a szív- és érrendszeri különbségekre és a nők egészségére összpontosított, a Fekete Kardiológusok Szövetségének első női elnöke volt. Ő vezette a kezdeményezést a mérföldkőnek számító afroamerikai szívelégtelenségi vizsgálat (AHEFT) végrehajtására, amelynek eredményei az afroamerikai szívelégtelenség kezelésére vonatkozó gyakorlati irányelvek megváltoztatásához vezettek. Jelenleg az Atlanta -i Morehouse Orvostudományi Egyetem Klinikai Kutatóközpontjában és a klinikai és transzlációs kutatásban dolgozó igazgató és vezető docens.

Jennifer Mieres, orvos, FACC: Mieres, a nők szív- és érrendszeri betegségeinek egyik vezető kortárs szakértője és betegjogi képviselője, a Northwell Health kari ügyek dékánja. Ő volt az amerikai Nukleáris Kardiológiai Társaság első női elnöke is. Megkapta az ACC 2014 -es Nők a kardiológiában mentori díját, amiért elkötelezett és elkötelezett a nők kardiológiai mentorálása mellett.

Hannah Valantine, orvos: Valantine a NIH tudományos munkaerő-diverzitásának első vezetője. Szerepe az NIH erőfeszítéseinek irányítása, hogy diverzifikálja az orvosbiológiai kutatási munkaerőt, kidolgozva egy jövőképet és átfogó stratégiát a toborzás és a visszatartás kiterjesztésére, valamint a befogadás és a méltányosság előmozdítására az orvosbiológiai kutatási vállalkozásban. Az NIH előtt Valantine a Stanford Egyetemen dolgozott, ahol a Stanford Orvostudományi Egyetem dékánja volt a sokféleségért és a vezetésért, valamint a szív- és érrendszeri orvos professzora a Stanford Egyetem Orvosi Központjában.

Ez a lista egyáltalán nem teljes. Ünnepelje az afroamerikaiakat a kardiológiában a Twitteren kedvenc fotójának megosztásával. Használja a #TheFaceOfCardiology és a #HeartMonth -t a bejegyzéseiben. Ne felejtse el megcímkézni @ACCInTouch.

Kulcsszavak: ACC kiadványok, Kardiológiai Magazin, ACC18, ACC éves tudományos ülésszak, Afroamerikaiak, Történelem, Orvosok, Polgári jogok, Szív-és érrendszer, Szív-és érrendszeri betegségek


Egy jobb jövő építése

A 20. század folyamán az afroamerikaiak nemcsak a befogadást, hanem az egyenlő képviseletet szorgalmazták. Az építészet nem volt kivétel ezen úttörő erőfeszítések alól.

Az úttörő afroamerikai építészek, például Harold L. Williams, Norma Merrick Sklarek és John S. Chase kibővítették a szakmát, és utat nyitottak egy új generációnak, köztük Philip G. Freelonnak és Michael Marshallnak.

Harold L. Williams

Harold L. Williams (1924-2015) híres építész volt, akinek munkája a közszolgálatra összpontosított. Williams worked in the field for 50 years, primarily in Southern California. His designs helped physically shape the southern-California landscape, while his work as a mentor and advocate continues to impact architects and the community today.

Williams was born in Flemingsburg, Kentucky, and raised in Cincinnati, Ohio. As an artistic child, he gained an interest in architecture at a young age. He was inspired by renowned architect Paul R. Williams (no relation), who also worked in California. Paul R. Williams was the first African American member of the American Institute of Architects (AIA). Paul R. Williams and Harold L. Williams met in 1944 and maintained a friendship throughout the remainder of their lives. During a tribute dinner for Paul’s retirement in 1973, Harold presented a speech in honor of his predecessor.

Careful thought, good design and fresh ideas, multiplied by the strength of numbers and reinforced by the minority experience in this country can and will contribute to the solution of the problems confronting our environment. Our concern is that this contribution not be restricted by past and current barriers to equal participation in the mainstream of national life.

Excerpt from the Preamble to the Constitution and Bylaws of the Southern California Association of Minority Architects and Planners, 1972

Williams was committed to promoting community, within Southern California and among African American architects. His firm, Harold Williams Associates, focused on buildings that served the public good, such as schools, civic centers and city halls. He served on the Committee for Simon Rodia’s Towers (also known as the Watts Towers), which still stands today as a remarkable landmark of the Watts neighborhood. He also designed a new Watts Tower Art Center in 1967 to serve the community. Williams’ acclaimed design for the Compton City Hall and Civic Center, with a memorial to Dr. Rev. Martin Luther King Jr., marked a new era, moving the city and its changing demographics into the future.

Williams spearheaded a professional effort to increase diversity in the field by founding the Southern California Association of Minority Architects and Planners (MAP) in 1969. MAP was a forerunner to the National Organization of Minority Architects (NOMA), which Williams helped found in 1971. NOMA’s mission is to “champion diversity within the design professions by promoting the excellence, community engagement, and professional development of its members.” 12 architects worked together to create NOMA. Just as he was influenced and inspired by Paul R. Williams, Harold L. Williams sought to increase the mentorship opportunities and professional relationships among black architects at a time when so few were in the field.

Pin-back button from NYCOBA / NOMA, after 1992. A2018.56.1.1.1

Norma Merrick Sklarek​

In addition to Harold L. Williams and Paul R. Williams, Norma Merrick Sklarek (1926-2012) also broke down barriers in the field. Her story illustrates the difficulty not just for African Americans, but also for women to gain a professional foothold.

Sklarek was born in Harlem, New York. She was encouraged by her father, who taught her carpentry, to pursue architecture. When Sklarek graduated from Columbia University’s School of Architecture, she was one of only two women in her class and one of the first African American women in the country to receive a license to practice architecture. Sklarek worked at numerous firms throughout her career including Skidmore, Owings & Merrill Gruen and Associates Welton Beckett Associates and the Jon Jerde Partnership. At Gruen and Associates, she became the firm’s first black female director. In 1985, she co-founded Siegel, Sklarek, and Diamond with Margot Siegel and Katherine Diamond. At the time, it was one of the largest women-owned architecture firms in the United States.

“Norma Sklarek: A Licensed Architect” from an oral history interview with Norma Sklarek from The National Visionary Leadership Project

Like Paul R. Williams and Harold L. Williams, Sklarek also worked on projects in Southern California, including the Pacific Design Center in Los Angeles and Terminal One at the Los Angeles International Airport. Sklarek was well-known for her project management skills, particularly for large-scale jobs. She served as a principal of project management at the Jerde Partnership, where she worked on the Mall of America in Minneapolis.

Sklarek was the first African American woman elected to the Fellows of the American Institute of Architects (FAIA), an honor awarded to only 3% of AIA members. Harold L. Williams and John S. Chase were also part of this exclusive group due to their contributions to the field. She received the AIA’s Whitney M. Young Jr. Award for working to address social issues by promoting racial and gender diversity in the field. Through her social engagement, leadership and management skills, and design expertise, Sklarek helped expand and inspire the field of architecture.

Whitney M. Young Jr. award received by Norma Merrick Sklarek, 2008. TA2018.23.7.1.11.1

John S. Chase

Alongside Harold L. Williams and 10 others, architect John S. Chase (1925-2012) helped to co-found NOMA. Chase used his career to foster a professional community. Chase was born in Annapolis, Maryland, but spent most of his career in Houston, Texas. In 1950, when Chase began attending graduate school at the University of Texas in Austin, he was the first African American student to do so. Two days before his enrollment, the U.S. Supreme Court ruled to integrate the school. After graduating from the University of Texas in 1952, Chase became the first African American architect licensed in Texas.

Drafting tools used by John S. Chase, mid-late 20th century.

Chase’s work in Texas expanded the reach of African American architects into new areas of the country, adding to growing centers in California and on the East Coast. He started his own firm, John S. Chase, FAIA Architects, which eventually expanded to four locations in Houston, Austin, Dallas and Washington, D.C. In Houston and Austin, Chase designed churches including the Olivet Baptist Church and the David Chapel Missionary Baptist Church. Chase had a particular interest in church architecture and wrote his master’s thesis on "Progressive Architecture for the Negro Baptist Church."

Much of Chase’s work involved building projects on the Texas Southern University campus, including the Thurgood Marshall School of Law, the Ernest S. Sterling Student Life Center and the Roderick R. Paige School of Education building. Like other pioneering architects, Chase recognized the integral connection between education, professionalism, mentorship, and promoting diversity in the architectural field. Chase’s work laid the foundation for future architects. In 1980, Chase became the first African American appointed to the U.S. Commission of Fine Arts. Another renowned architect, Philip G. Freelon, received this honor as well.

Philip G. Freelon

Philip G. Freelon has used his professional career to create architecture that serves African American communities. Freelon, a Philadelphia native, graduated from North Carolina State University’s College of Design with a Bachelor of Environmental Design and received a Master of Architecture degree from the Massachusetts Institute of Technology.

Freelon was inspired by previous generations of African American architects, including Julian Abele who designed iconic buildings in Philadelphia and much of Duke’s original campus in North Carolina. In 1990, Freelon founded his own firm, The Freelon Group, in Durham, North Carolina. The Freelon Group was one of the partners responsible for the planning, design, and construction of the National Museum of African American History and Culture. Freelon’s work on public buildings in Washington, D.C., also includes the Anacostia Neighborhood Library and the Tenley-Friendship Neighborhood Library.

Freelon has a long history of designing African American cultural institutions, including the Museum of the African Diaspora in San Francisco, the Reginald F. Lewis Museum of Maryland African American History & Culture in Baltimore, the Center for Civil and Human Rights in Atlanta, and the Harvey B. Gantt Center for African-American Arts + Culture in Charlotte. Freelon is keen to create architecture that is accessible and inspiring to all people. These designs highlight the connection between a building’s architecture, its purpose and its community.

“NC State: Phil Freelon, Community Builder”

Freelon highlights the ways that architecture can be inclusive and accessible to their communities.

I like to do projects that enhance the lives of everyday people, like campus buildings, libraries, museums and government buildings. That’s why I love working in the public sector. I derive a tremendous amount of pride in developing places that everyday people can experience. I like to create beauty in everyday lives.

Philip Freelon, 2015. Interview with NBC News

Earlier architects, such as Harold L. Williams, Norma Merrick Sklarek and Paul R. Williams, laid the foundation for future generations of African American architects. The challenges they tackled and the community ties they developed helped foster the growing number of young black architects to enter and expand the field. While their efforts have increased the opportunities for black architects, they are still severely underrepresented. Like the mentorship and professional network efforts of Harold L. Williams and Paul R. Williams, Freelon also works to grow the future of the profession. According to NOMA, only 2% of licensed architects in the U.S. are African American. Working as an adjunct professor and guest lecturer, Freelon has sought to increase diversity in the field. In 2016, Freelon and architecture firm Perkins+Will established the Phil Freelon Fellowship Fund at the Harvard Graduate School of Design to expand opportunities for underrepresented students. By designing buildings that serve the public, Freelon’s work opens architecture to a wider audience.

Michael Marshall

Architect Michael Marshall, like Philip G. Freelon, has also contributed to the expanding cultural landscape in Washington, D.C. Marshall, a D.C. native, works as the Design Director and Principal of Michael Marshall Design. Marshall received architecture degrees from the Washington Technical Institute, The Catholic University of America and Yale University.

Marshall’s career is built on that of earlier professionals and shows the interconnectedness of the small, but growing, number of African American architects. John S. Chase designed some of the architecture at the Washington Technical Institute, which eventually merged into the University of the District of Columbia (UDC). Chase worked on the buildings for Allied Health and Environmental Science, Physical Education and Ancillary Service. At this same school, Marshall completed the two-year program for Architectural Engineering Technology in 1977. Connecting both their educations and professional careers, Chase and Marshall worked on projects for their respective alma maters: Chase for the University of Texas in Houston and Marshall at UDC in Washington, D.C.

Architectural illustration of the new Student Center at UDC by Michael Marshall, 2011. TA2018.24.2.1

Marshall’s career has focused on improving architecture throughout the nation’s capital. His work supports both his hometown and African American institutions. Marshall’s projects include the Chuck Brown Memorial and the Horace Mann Elementary School, as well as the design for the interior for the renovated Howard Theater, which reopened in 2012. The variety of projects Marshall has worked on have enhanced the landscape and diversity of the D.C. community and architectural scene.

We need to come back and give back. The university needs us. We need to give back with our talents, our services, our knowledge. We need to be here.

Michael Marshall Discussing the UDC Student Center Project

The careers of these five architects demonstrate the strides that have been made in the field of architecture. Through the creation of NOMA, professional and community activism, mentorship efforts and renowned design, African American architects have helped shape the industry and inspired one another. The perseverance, ingenuity and success of Harold L. Williams, Norma Merrick Sklarek, John S. Chase, Philip G. Freelon, and Michael Marshall should be lauded. However, given the low number of African American architects licensed today, there remains a lot of work to do. These distinguished architects have laid the groundwork for future architects to build upon.

Written by Tess Christiansen, cataloger, and Lindsey Bestebreurtje​, curatorial assistant


Harold B. Williams

/>Reverend Jerry Moore and Harold B. Williams founded the Conference of Minority Transportation Officials (COMTO) to provide a forum for minority professionals in the transportation industry.

Williams was a former FTA associate administrator and longtime director of civil rights for FTA’s predecessor organization, UMTA. He was also deputy commissioner of equal educational opportunity in the U.S. Department of Education. At U.S. DOT, under both Democratic and Republican presidents, Williams helped develop far-reaching regulations for equal opportunity in public transportation, including Title Vl., and equal access to service. He also created diversity and inclusion regulations regarding workforce and the use of small, minority, and woman-owned businesses in all federally funded or assisted public transportation. Following his retirement from DOT, he was a consultant to public transit agencies and on issues of equal opportunity.

1300 I Street NW
Suite 1200 East
Washington, DC 20005
Telephone: (202) 496-4800
Fax: (202) 496-4324


The Gospel Harmony Boys

How can we begin to recount all the many experiences, the people, the successes and setbacks since our founding so many years ago in 1952 that have brought us to where we are today? The following history is our attempt to convey to you our heritage, taking you back to the beginning, and tracing the highlights of our long journey to this present day. The Gospel Harmony Boys ever cherish our roots, and are grateful for the labors of those who have made our current labor possible.

(The following is excerpted from the Gospel Harmony Boy's 25th anniversary album insert, written by Homer Fry.)

In 1952, a young man named Harold Lane was discharged from service and returned to his home town of Huntington, West Virginia. It was his dream to start an outstanding gospel music group that would be different from other area groups, not only in sound, but in presentation. Till this time, quartets traveled with armfuls of song books and sheet music, performing it exactly as written. Harold, with his excellent music background, wanted to do some special arranging of the material and commit it to memory for performance.

With this objective in mind, he and a close friend, Leonard Adams, began searching for other personnel for the group that became The Gospel Harmony Boys. This group consisted of Harold Lane, who sang lead and contributed musical leadership Leonard Adams, who sang tenor and managed the group J. B. Short, who sang the bass and John Embry, who sang baritone. Carlos Day soon became the first regular pianist after Don Owens and Martha Ramsey helped get the group started. In early 1953, they presented their first programs and were welcomed with open arms by area gospel music enthusiasts.

Standing: Gray "Pappy" Johnson, Leonard Adams, Carlos Day Seated: John Embry, Harold Lane (1954, in WSAZ Studio)

In 1954, Gray Johnson, who became so well known to millions of TV viewers as "Pappy", joined the Harmony Boys to sing the bass. Then, in early 1955, Harold received a job offer from the Homeland Harmony Quartet, so he packed up and moved to Nashville for a year. During his absence Dale Musgrave filled the lead spot. Also about this time, an employment transfer sent John Embry and Leonard Adams out of state to work. and Carlos Day accepted the Lord's call into full-time ministry as a pastor. Asbury Adkins came to sing tenor, and two other young men became members of the Harmony Boys family: Harold Patrick came to play piano, and Homer Fry became the new baritone singer. I sure wish we could have let you hear this combination of members, but, unfortunately, no tape was available.

Harold Lane, Gray "Pappy" Johnson, Asa Legrand, Homer Fry Johnny Bruce at piano (1957)

The next personnel changes occurred when Asbury left to join his family group, and Harold Patrick ran off to play for a little known family group called The Goodmans. He later joined Jim Hill to form The Golden Keys Quartet. Johnny Bruce became the Harmony Boys' keyboard man and little Asa LeGrand came on board to sing tenor. "How Far Am I From Canaan" was recorded in 1957 by the group consisting of Asa, Harold, Homer, Gray, and Johnny. We also recorded "Look Up" in 1958.

In May, 1958, the Harmony Boys were scheduled to sing at the McConnell Tabernacle near Logan, West Virginia. On our return trip, we were involved in a head-on collision which injured several of the guys, but Johnny Bruce the most critically. He was unable to return to his position with us, and Carlos Day came back during his absence. It was this group that released the quartet's first long play album, "I'm Redeemed", in 1961, leaving behind the days of the 78 rpm recording."

Richard Lucas, Gray "Pappy Johnson, Harold Lane, Homer Fry, Asa LeGrand (1964)

Richard "Dick" Lucas joined us in 1962 when Carlos left to devote more time to his ministry. That was the group that recorded one of our most popular albums. Its title song, "Little Biddy Chapel", quickly became an area favorite. As guests of one of the first local TV shows in Huntington, West Virginia, the Harmony Boys' TV work began in 1953 on WSAZ-TV and later moved to WHTN-TV. This program became an important part of Sunday viewing for thousands of West Virginia, Kentucky, and Ohio families for the next 17 years. The theme song from that television show, "Someone to Care", became a Gospel Harmony Boys trademark.

In 1964, the Harmony Boys signed with Skylight Records in Nashville, Tennessee. A special Harold Lane arrangement of "Jesus Loves Me" became the most popular song from that album, and was most recently rerecorded in 2004 on "Our Heritage".

In 1965, Carlos returned to the group again, but only for two years. In 1967, he became seriously ill and was forced to give up the rigorous road life. Harold Lane also left the group during that time to join Nashville's Famous Speer Family where he spent the next twenty years before retiring in 1987. These departures opened the door for the return of Harold Patrick to the keyboard and the arrival of a new man, Sonny Sites, as the Harmony Boys' lead singer. "I found A Savior" (1967) and "Jesus Can Save" (1968) were two of our most requested songs during those years.

In 1969, Asa left us and Roger Horne came to sing tenor. Gayle Tackett also joined the group in '69 playing bass guitar. Both Roger and Gayle's stay was short. They soon joined other groups: Roger, The Cathedrals, and Gayle, The Singing Goffs. "Crying in the Chapel" was a great GHB hit during those years."

Back: Calvin Thompson, Homer Fry Front: Sonny Sites, Clacy Williams, Harold Patrick (1975)

In 1971, the Lord led Clacy Williams our way to sing tenor, and Greg Tingler came in '72, to play bass guitar. "After 20 years of entertaining and blessing audiences, Pappy decided to retire in 1974. During those twenty years, not all was a bed of roses for Gray. He suffered three major heart attacks, but with the Great Physician's help, he always bounced back to do a fantastic job singing bass. During the time of Gray's recuperation, a young man named Ransom Fry made himself available to sing Pappy's lines, and we lovingly considered him a member of our organization. "When Gray retired, The Harmony Boys auditioned many bass singers and selected a young man from Allen Junction, West Virginia named Calvin Thompson, who has in his own right become one of the finest in gospel music today.

Homer Fry, Calvin Thompson, Clacy Williams, Sonny Sites, Harold Patrick, Greg Tingler (1976)

That pretty well tells the story of the first twenty five years of The Gospel Harmony Boys. Many songs have been sung, many miles traveled, and, praise God, many souls won. "As you've probably already noticed, we consider The Harmony Boys organization a family. There's a mutual feeling of love and respect among our membership. There are no ex-members, only inactive ones."

(The remaining history from this point until 1999 will soon be completed.)

The GHBs had operated continuously since 1952, when Harold Lane (who left the group in 1968 to spend the next 25 years as the arranger and lead singer of the famous Speer Family Quartet) organized them, until 2002, when financial difficulties made it advantageous for them to discontinue their ministry. In so doing, the group celebrated their 50th anniversary with a huge reunion concert to bid farewell to well over a thousand supporters who turned out for the event at the Stoutsville, Ohio Campground on that beautiful Labor Day Weekend in 2002. It appeared at the time that the remarkable history of the Harmony Boys had drawn to an end. Or so it seemed.

River City - Jack Hanks, Vince Owens, Steve Black, Clacy Williams (2001)

In the fall of 1999 , soon before The Harmony Boys began winding down, lead singer Steve Black, baritone Jack Hanks, and tenor Clacy Williams (all former GHB members) recruited Vince Owens to play piano, and the group began singing, using the name The River City Boys. At the time, veteran Calvin Thompson travelled with them as often as he could to sing bass, helping delight audiences throughout the "river cities" of West Virginia and Ohio where the group was based, and beyond. While the name was new, the traditional harmony and arrangements were unmistakably familiar to Harmony Boys fans. Even during this time, the group began taking on the shape of things to come when Greg Tingler, a long time GHB member, temporarily filled the lead spot in 2002.

Eventually, after the official retirement of the Harmony Boys in 2002, mounting pressure from other former GHB members convinced them to reinstate the Harmony Boys name. So, in December 2004, continuing the legacy of service and praise that so many wonderfully talented friends and brothers in Christ had dedicated their lives to creating, The Gospel Harmony Boys were alive and well!

Rusty Ballinger signed on to sing baritone when Jack had to leave the group, and was present during the reformation period. The lead position was difficult for the group to maintain at first Dale Chambers filled the lead spot vacated by Steve Black, followed for a brief time by Scott Mullins. Then, in early 2006, veteran GHB lead Greg Tingler stepped back to the platform. Calvin, of course, was still holding down the low end, by now full-time Vince reluctantly left the piano spot vacant when he moved from the area where the group was based, but remains active in other areas for GHB.

So, you can see the group membership has changed a bit since the River City days of 1999 through 2003, but The Gospel Harmony Boys are going stronger than ever today.

The Gospel Harmony Boys, Reorganized - Front, left to right: Dale Chambers, Clacy Williams, Rusty Ballinger Back: Calvin Thompson (2004)

Clacy has said , "We are pleased that God has opened the door for us to once again represent Him, and also thankful for the wonderful group of men who have ably served Him through the name Gospel Harmony Boys for so many years. We are grateful for the continued friendship of the legendary members of the group like Homer Fry, Harold Lane, Asbury Adkins and Dale Musgrave, whom God has given us the privilege to know, admire, and respect. Though many of the older members have reunited in Heaven, it is truly a pleasure for us to continue their legacy. It is a heritage of praise, service, and brotherhood that they worked diligently to create over the 54 years since the group's inception. It is a humbling experience to continue the ministry they so boldly engaged."

Thank you for your interest in the Gospel Harmony Boys, and for taking the time to read the history, with all its turns and surprises, of one of America's longest serving and most respected Gospel Quartets. We sincerely hope you enjoyed your odyssey through our past. Please feel free to send us your comments and suggestions. We'd love to hear your reaction to the GHB story. Maybe you have an inspiring or funny Gospel Harmony Boys story of your own that we can add to the web site for others to enjoy. Additionally, we solicit your prayers as we continue our efforts to serve Him with just the Gospel, done in Harmony, by some of His Good ol' Boys. We look forward to seeing you at one of our concerts, and we would love to hear from you via email.

Harmony Boys , Gospel Harmony Boys , GHB logo, and Harmony . Our Middle Name logo are registered trademarks of The Gospel Harmony Boys, 2004. The Gospel Harmony Boys' website is developed and maintained by Vince Owens Site photography by Frank Ball News and gallery photo contributions by Frank Ball and Sherley Crowder. This page was last updated 31-Jan-2021


The Exception and the Rule

According to design historian Emily Eerdmans, Julian Abele was the first Black architect to attend the renowned French architecture school École des Beaux-Arts. Even though he attained top credentials for his field, he often did not get credited for his work&mdashmost likely due to the color of his skin, says Eerdmans.

While not the first Black architect licensed in America, Abele was arguably the most prominent of his time, working at the prestigious (and otherwise all-white) firm Horace Trumbauer, where he contributed to more than 250 projects, including Harvard University&rsquos Widener Memorial Library, an array of Gilded Age manses in New York City and surrounding areas, and much of Duke University&rsquos campus.

It wasn&rsquot until 1986&mdashnearly 40 years after his death&mdashthat Abele began to be more widely recognized for his extensive work on the formerly all-white university campus. While his legacy had likely been heralded by some university historians and faculty, Susan Cook, a senior at Duke (and Abele&rsquos grandniece), helped establish the architect&rsquos name on campus as an honorable contributor to its striking architecture. His portrait became the first of a Black person at the university to be hung in the foyer of the Allen Building&mdashone of his designs&mdashlater that year, and in 2016, Duke&rsquos main quad (which was designed by Abele) was renamed in his honor.

If Abele was the rule of a 20th-century Black architect (like him, many other talented Black architects of his day found success in the shadows, designing buildings they knew they wouldn&rsquot be recognized for or even allowed to enter), the legendary Paul Revere Williams was certainly the exception. But his success did not come easily.

&ldquoWilliams started out working for a white architectural firm, and when he opened his own, he came into big trouble and had to do what I so consistently see in the day, and that is: come up with a gimmick,&rdquo says Michael Henry Adams, historian, author, and design aficionado.

Adams explains that prospective clients would come into Williams&rsquos office not knowing he was Black and would want to leave once they discovered he was. Williams would respond by saying that he was "actually very busy at the moment but would still be interested in learning more about the potential clients&rsquo needs and creative vision," Adams says.

&ldquoEven though people would tell him he wasn&rsquot capable once they found out he was Black, they would often still explain their project to him anyway,&rdquo Adams says. &ldquo[Williams] taught himself how to draw upside down, so that as they were describing their vision [from across the table from him], he would bring it to life before their eyes. It caught people&rsquos attention, and many would end up hiring him. After awhile, he had done so many things, and he was clearly so immensely talented, he was able to get the opportunities he did.&rdquo

From designing Frank Sinatra&rsquos Hollywood home&mdashcomplete with a bed that would jet out to the balcony upon pressing a button, per Sinatra&rsquos request&mdashto remodeling the iconic Hotel Ambassador in Beverly Hills, Williams became a pioneer for aspiring Black architects and designers everywhere, and his legacy continues on to this day.

While Williams&rsquos daughter, Norma Harvey, became a respected interior designer who worked with her father on the interiors of high-profile projects, interior design seemed even harder for Black creatives to break into than architecture. This also made it difficult for affluent Blacks to hire Black interior designers. Adams notes that Vertner Woodson Tandy, the acclaimed Black architect, designed Black entrepreneur and aristocrat Madame C. J. Walker&rsquos beautiful Villa Lewaro, while its interiors were designed by a white man.

&ldquoOne of the greatest challenges of my life is trying to search and sort out Blacks who worked in interior design,&rdquo Adams says, who is currently working on a book about the subject. &ldquoIt&rsquos a tremendously difficult task finding photographs of rooms or just people in general.&rdquo

For example, Adams says while he discovered Abele had an interest in interiors, and became known for such among wealthy white circles in 1920s Philadelphia, he was unable to discover any other information about Black interior designers in the first half of the 20th century for quite some time.

&ldquoNow, we have the miracle of being able to do searches in digitized newspapers and, as a consequence, I have, by using the words negro designer, decorator, vagy interior decorator, found dozens of Black interior designers who were established as early as 1910,&rdquo Adams says. &ldquoThere&rsquos still a lot of work left to do on assessing their work and how good it was.&rdquo

Thankfully, his countless hours of research have yielded some fascinating results, specifically regarding two designers: Harold Curtis Brown and Sogata. &ldquoThis knowledge and these men's legacies were already there, and some people are already aware, but the frustrating thing is that I have yet to find enough about them,&rdquo Adams says.


Local excellence - national expertise

With eight offices across London and the South East, we pride ourselves in providing expert service and peerless market knowledge in specific local markets.

SHW is the trading name of Stiles Harold Williams Partnership LLP, a firm of national independent property advisors based in London and the South East of England.

We are well-known in the market for our expertise in office, industrial, and retail property, supported by our specialists in Investment, Town Planning, Development, Healthcare & Medical, Roadside, Charities, LPA Receivership, Airports, Leisure and Leasehold Reform.

We are a wholly owned business with 30 Equity Partners dedicated to providing the best service possible to our clients, a number of which SHW have been providing advice for over 100 years.

We have almost 200 staff across eight offices. We are regulated by RICS and are members of ARMA, ARMA-Q, NARA, RTPI and IRRV.

Stiles Harold Williams Partnership LLP is registered in England and Wales - Registered number OC375748.

Our registered office address is: Lees House, 21-33 Dyke Road, Brighton, East Sussex, BN1 3FE

VAT number: GB 692 7716 90.

We trade subject to the rules and regulations of our governing body the Royal Institution of Chartered Surveyors and Bsi 9001 approved.


E. Harold Williams

The funeral E. Harold Williams, 57, of 201 N. Indiana Ave., will be at 11 a.m. Saturday at the Simpson-Cleveland Funeral Home Chapel, with Rev. Dr. Bruce W. Chapman, pastor of Asbury United Methodist Church, officiating. Spring burial will be in Pulaski Cemetery.

Mr. Williams was pronounced dead on arrival Wednesday morning at Mercy Hospital, after being stricken with an apparent heart attack at his home.

Calling hours will be from 7 to 9 p.m. Friday at the funeral home, with members of Watertown Masonic Lodge 49 meeting for a memorial service at 7. Memorial donations may be made to the American Heart Association.

Surviving are his wife, Brigitta a son, Stephen, Watertown a daughter, Mrs. Robert (Pamela) Holtz, Watertown two grandchildren his parents, Mr. and Mrs. Ezra Williams, Henderson Harbor, and an aunt, Elizabeth Matheson, Henderson Harbor and Mount Plymouth, Fla.

Born at Sandy Creek on June 2, 1931, a son of Ezra and Dorothy Hill Williams, he moved with his family to Watertown, where he was graduated from Watertown High School in 1949.

Mr. Williams served with the Army in Germany from 1950 until 1953.

He married Brigitta H. Krause Jan. 10, 1954, in Watertown.

In 1965, he was graduated from Syracuse University, and later worked as a salesman with his father for Barney's Paint Headquarters. Following that, he was employed by the Imperial Wallpaper Co., and finally for the Sherman-Williams Paint Co., until ill health forced him to retire.

Mr. Williams was a member of Watertown Masonic Lodge 49.

This site powered by The Next Generation of Genealogy Sitebuilding v. 13.0.3, written by Darrin Lythgoe © 2001-2021.


[Letter from Harold M. Williams to Jack Davis, December 5, 1994]

Photocopy of a letter from Harold M. Williams, President and CEO of the J. Paul Getty Trust, to Jack Davis, co-director of North Texas Institute for Educators on the Visual Arts. The letter is in regards to an inviation from the Center inviting Davis to attend a special dinner for guests on January 12, 1995 at the National Gallery of Art, the dinner will be in conjunction with the Getty Center for Education in the Art's fifth national conference January 12 - 14, 1995 in Washington, D.C. The purpose of the dinner is to recognize the accomplishments of the Davis' … continued below

Fizikai leírás

Létrehozási információk

Kontextus

Ez letter is part of the collection entitled: D. Jack Davis Art Education Collection and was provided by the UNT Libraries Special Collections to The Portal to Texas History, a digital repository hosted by the UNT Libraries. It has been viewed 145 times, with 8 in the last month. More information about this letter can be viewed below.

People and organizations associated with either the creation of this letter or its content.

Szerző

Nevesített személy

Person who is significant in some way to the content of this letter. Additional names may appear in Subjects below.

Közönségek

Tekintse meg Resources for Educators webhelyünket! Ezt azonosítottuk letter mint a elsődleges forrás gyűjteményeinken belül. Researchers, educators, and students may find this letter useful in their work.

Által biztosított

UNT Libraries Special Collections

The Special Collections Department collects and preserves rare and unique materials including rare books, oral histories, university archives, historical manuscripts, maps, microfilm, photographs, art and artifacts. The department is located in UNT's Willis Library in the fourth floor Reading Room.

Lépjen kapcsolatba velünk

Descriptive information to help identify this letter. Kövesse az alábbi linkeket, hogy hasonló elemeket találjon a portálon.


WILLIAMS Genealogy

WikiTree is a community of genealogists growing an increasingly-accurate collaborative family tree that's 100% free for everyone forever. Please join us.

Please join us in collaborating on WILLIAMS family trees. We need the help of good genealogists to grow a completely free shared family tree to connect us all.

IMPORTANT PRIVACY NOTICE & DISCLAIMER: YOU HAVE A RESPONSIBILITY TO USE CAUTION WHEN DISTRIBUTING PRIVATE INFORMATION. WIKITREE PROTECTS MOST SENSITIVE INFORMATION BUT ONLY TO THE EXTENT STATED IN THE TERMS OF SERVICE AND PRIVACY POLICY.


Nézd meg a videót: Jail was inevitable. (Június 2022).